Ugrás a fő tartalomra

Helló Április!

“A türelem nem egy passzív dolog, ellenkezőleg, az aktivitást jelenti, valójában az erőfeszítéseink összpontosításáról van szó.” - Edward G. Buwer
Épp elkezdődött valami, épphogy elvetetted az első magokat. És… jön a fal, a totális akadályozás. Közben odakint a természet tombolva újjáéled.
Bolond paradoxon (az elvárttal ellentétes, hihetetlen). 
Összeomlás vagy áttörés.
Beavatás ez a javából.
A lázadás és a provokáció még inkább elás, pánikot szül és mélyíti a tehetetlenséget, bizonytalanságot. Önvédelemként, az ösztönös elcsendesedés és az erre való összpontosítás… segít megtartani a jelenlétünket.
Régen… volt egy tanárom… mikor panaszkodtam, csak annyit mondott: - Tedd a dolgod!
Az is dolog, mikor türelemmel engedjük növekedni (emelkedni) Magunkat. És nem csak fizikailag lehet növekedni, kiteljesedni… hanem szellemileg is. Ez a hónap javarészt szellemi, mentális növekedésről, de lehet, hogy (be)robbanásról, (fel)lobbanásról fog szólni.
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Fájdalmasan bőgött hosszú órákon keresztül, de a gazda nem tudta, mit tegyen. Végül arra a szomorú elhatározásra jutott, hogy a szamár már öreg, a kutat pedig úgyis be akarta már temetni, ezért nem próbálja meg kihúzni az állatot, inkább betemeti.
Hívta a szomszédokat, hogy segítsenek betemetni a kutat. Mindannyian lapátot ragadtak és elkezdték hordani a földet a kútba. A szamár rájött, mit tesznek vele, ezért szörnyű siránkozásba kezdett. Kis idővel később azonban mindenki meglepetésére lenyugodott. Néhány újabb lapátnyi föld került a kútba, mikor a gazda lenézett a kút mélyére, miért hallgatott el a szamár. Teljesen elképedt azon, amit látott. Amint egy újabb lapát föld érte a szamár hátát, lerázta magáról azt, és a lehulló földet lépcsőként használva feljebb lépett. Ahogy az emberek folyamatosan hordták a földet, a szamár újra és újra lerázta magáról azt, míg mindenki csodálatára fel nem jutott egészen a kút pereméig.  Ekkor átlépett a peremen és boldogan elügetett.
Tanmese
Üdv Április!
Szeretettel! Megyebiró Joli ∞

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az Ősz margójára

Mától… az ősz folyamán…….. nincs hiszti, nincs depi, nincs zárdába vonulás!!! Nagy levegőt veszünk, majd ügyesen kifújjuk… egyszer, kétszer és háromszor. Szükség szerint, fejjel megyünk a falnak, majd lepattanunk vagy Házisárkány üzemmód előfordulhat… Igaz… ez nem okos, viszont buta… de legalább őszinte, ösztönös módja a gőz kiengedésének.  Majd rázzuk meg magunkat, felejtsük el a történteket… s… áramoljunk tovább, mert ha visszapillantó tükörből nézed a jövőt, akkor a gödörben maradsz. Arról nem is beszélve, hogy lelki sebeidből elvérzel. Sebeid fájdalmából adódó potenciál (teljesítő képesség, erő), kiválóan alkalmas a helyzeted jobbá tételére. “ Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.” (Helen Keller) Lehet, hogy kirúgtak egy kapcsolatból, munkahelyről, csalódtál egy barátban vagy végérvényesen elpattant egy húr (fájdalom, lelki seb). Az igazság… mindig nézőpont kérd...