Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Rák címkéjű bejegyzések megjelenítése

Lélekrendezés tudatosan… befelé fordulással

Rák Újhold margójára (július 10.) Az elmúlt 28 napban alászálltunk és a mélyben bányásztuk a csiszolatlan gyémántot, ezzel együtt szembesültünk annak keresésének és megmunkálásának korlátaival, gátjaival. A most induló holdciklus azzal telik, hogy mely érzelmeket érdemes leküzdeni (félelem, szomorúság, harag, sebzettség) és mely érzelmeket szükséges hagyni, hogy megérlelődjenek (remény, boldogság, öröm, szeretet). Engedni kiürülni a régi, rongyos mintákat és megnyílni, megengedni egy szenvedélyes új viszonyulást. Lélekrendezés tudatosan… befelé fordulással. A feladatunkra koncentrálni, intenzíven szelektálva a zavaró, figyelemelterelő hatásokat. Feláldozva magunkat az Itt és Most oltárán. A totális változás és átalakulás közepén állunk. Valóság ellenőrzés mentén fel kell fedeznünk az igazi, valóságos értékeinket. Önfejlesztéssel és hatalmas lelki erővel a legjobbat kihozni, felhozni magunkból. A lényeg a következő: gyakorlatban meglátni és megtalálni mindazt, ami a szellemi átalakulást...

Az öröm mélyebbre szivárog, mint a kétségbeesés.

„Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.” Michael Ende Akkor jársz jó (igaz) úton, ha érzed és érzékeled, mivel bírod, amit bírnod kell. Ha be kell csuknod egy ajtót, hogy kinyiss egy másikat. Ha képes vagy felfogni miben és mennyit változott, fejlőd...

Szentimentális (érzelgős) vagy kifinomult?

Képek: Tüttő Józsf: A virág világossága, Felemelő színjáték Olykor el kell viselnünk egy lelki feszültséget, amely látszatra a tehetetlenség érzéséből fakad. Ha tovább akarjuk folytatni az életet, el kell felejtenünk a rongyos emlékeket , és ezzel együtt a tehetetlenség érzését is. Mert azzal, hogy a múltat akarjuk irányítani, elmulasztjuk irányítani a jövőt. A rendezés és értelmezés egyfajta fejlődést, új lehetőségeket hoz. Küzdelem helyett… elszánt, kivitelező cselekvést. Kitörve és szükségszerűen leválva a lehangoló múltról.   „Az emlékek nem a múlt, hanem a jövő kulcsa.” Corrie ten Boom A Rák Újhold margójára. (06.21.) A bizonytalan érzések és hangulatok, sejtelmek okának elemzése. „Kreatív szemmel” elgondolkodni, meglátni valamit, amit eddig nem láttunk. Kiszagolni… merre tovább? Nos… tüzetesebben érdemes szemlélődni, hogy rájöjjünk a lényegre .  Milyen úton, módon fogadható el, vagy hagyható el a döntésünk tárgya? Nézzünk, lássunk, használjuk az érzékszerveinket! Indul ...

Helló Július!

Csalódás és, vagy… felismerés. Segít eldönteni a bölcs, érett hozzáállás. Jó érzékkel történő alkalmazkodás, alárendelődés. Csalódás, amikor bizonyos döntések, választások a nem várt eredményt hozzák. Átverhetnek vagy önmagunkat verjük át (rózsaszín szemüveg). Kellemetlen, fájó, levert érzés. A hit, remény szertefoszlása. Csalódás barátban, társban, ideákban, érzékeinkben, önmagunkban, családi vagy magatartás mintáinkban, rendszerekben, múltban. Amennyiben megvizsgáljuk a csalódás szerepét az életünkben, fel kell ismernünk annak formáló, átalakító, tanító, tápláló tanulságos jellegét. A felismerés más. A felismerés, érzelmi biztonság… egyfajta beigazolódás, valami belső igazság megvillanása, valamiféle megerősítés érzése. Persze a felismerést mindig megelőzi, annak tárgyával való folyamatos nyitottság és foglalkozás. És, vagy… megelőzi egy csalódás. A felismerés egyfajta innovációt (fejlődést, megújítást, új ötletet, új lehetőségeket, újdonságokat) hoz, küzdelem helyett… el...

Újhold a Rákban (július 13.)

Az elmúlt 28 napban megtaláltuk a csiszolatlan gyémántot és szembesültünk annak megmunkálásának időigényességével. A most induló holdciklus azzal telik, hogy az ehhez szükséges eszközöket megtaláljuk, megteremtsük elsősorban önmagunkban földeljük. A feladatunkra koncentrálni, intenzíven szelektálva a zavaró, figyelemelterelő hatásokat. Feláldozva magunkat az Itt és Most oltárán. A totális változás és átalakulás közepén állunk. Valóság ellenőrzés mentén fel kell fedeznünk az igazi, valóságos értékeinket. Ezzel szembesülnünk kell és önneveléssel a legjobbat kihozni magunkból. A lényeg a következő: gyakorlatban meglátni és megtalálni mindazt, ami a szellemi átalakulásodat lelkileg, érzelmileg blokkolja. Bármit is dob a gép… hozd ki a legjobbat az adott szituációból. Lássunk egy példát:   Anya lettél, gyermeked született. Egy csöpp csecsemő igen sok jelenlétet igényel. Hova lett a szabadság, az „énidőm”? Hova lettek a baráti bulik? Én nem ezt a lovat akartam! Persze… mondt...