Az a Mennyország, amiben élünk. A felsercenő gyufa lángja, ami meggyújtja a gyertyát. Az a boldogság, mikor a reszkető kutyát beengeded a kályha melegéhez. Az a törekvés, amivel a pók mindeközben ösztönösen szövi hálóját a sarokban (pedig két nappal előtte nagytakarítottál). Hadd szője, Karácsony van. Az a Fény, ami beszűrődik a szürke ködbe. Az őszinte ölelés, az a szó, ami könnyet csal a szemedbe. A kamasztól érkező cinkos pillantás, ami szavak nélküli megértésre számít. Itt és most. Az a Mennyország, amiben élsz, s amit megteremtesz Magadnak. És az Ünnep… Az az Ünnep, mikor elégedettség tölt el azzal, amit teszel. Mikor megcsinálod, és a terveid megvalósulnak. Az az Ünnep, mikor a korábban elképzelhetetlent megfejlődöd. Megváltás és beavatás egyszerre. Az az Ünnep, mikor örülünk annak, ami van. Szeretjük, úgy ahogy van. Mert egyáltalán van… létezik. Azt Ünnepeld, ami van! Kívánok Ünnepet! Kívánom a kötelezettség felszabadulását… a hagyományok frissülését… az új túlélés és kiút szaba...
Asztrozófia & Gyógynövények