Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2020

Önmagad mecénása

Újfajta önbizalom születik, olyan próbára tevős. Olyan önmagát felkarolós. Nem a külvilágnak demonstrálós, hanem benned, belül, magadnak szól. Inkább önmagad önálló felkarolása. Olyan… saját magad mecénásának lenni. Olyasmi, mikor átúszod keresztben a medencét a víz alatt, és a Nagy levegővétel, izgalmas függetlenség érzésével tölt el. A cselekvőerő növekszik, mert próbára teszi önmagát, legyőzve a nehézségeket. Nem túl bonyolult, de nem is túl egyszerű. Egyedinek, szabadnak érezheted magad. A szél és a vihar (konfliktusok) friss levegőt (gondolatok, közeg) teremt, új arculatot (személyiséget) adományoz, tisztább (világosabb) kapcsolódást középpontoddal (önbizalom), környezeteddel és testeddel. Hogyan lehetsz különleges?   Ha megtalálod magadban, azt a különlegességet, amitől különlegessé válhatsz. Ezzel meggyógyítod a jelent, begyógyítod a múlt sebeit, és rendben lesz a jövő. Szeretettel! Megyebiró Joli ∞

Tekintélyelv kontra Középpont

A tekintélyelvű személy, összességében gyenge ember, főleg az érzelmek szintjén. Ezért is kell tekintélyét nyomatékosítani, „kidomborítani”. Például: tanár, aki óra előtt begyűjti a tanulók telefonját, lefotózza, majd kiteszi a képet egy közösségi oldalra.   A tekintélyelvű megnyilvánulás, gyermekben, tanítványában, kapcsolatban, munkatársban gátolja a változást, az Én fejlődést és az átalakulást. Ebből fakadóan az önkontroll (fegyelmezettség, önuralom, hidegvér, józanság) helyébe, a félelem általi irányítottság lép. A megfelelési kényszer és a félelem megrekeszti, leblokkolja az éppen bimbódzó kreatív fejlődés kibontakozását. Kész a megmerevedés. A tekintélyelv elszenvedésétől, mindig lesz egy belső dilemma a velünk született adottságok és a tekintélyelv által ránk erőltetett elvárások között. Az engedelmesség és az önmegvalósítás közötti vergődés nem éppen diadalmenet érzését nyújtja. Az érintett megadhatja magát, megtörhet vagy lázad, esetleg eltorzul. Ha megadja magát

Helló Február!

A sors forgásában vannak olyan pillanatok, és történések, amiket nem értünk… olyan események, amik sem előtte sem utána nem estek meg. Ezeket észrevétlenül is hagyhatjuk. Viszont, ha megértjük, és logikusan… hova tovább zseniális paraszt ésszel felismerjük, akkor nagy dolgok történhetnek a világunkban. Lényünk gyakorta makacsul ragaszkodik elveihez, megszokott motívumhoz, mintákhoz. Olyan - korábban megtapasztalt - formákhoz, eddig rendjén lévő gyakorlathoz, melyek már nem szolgálják soron következő lépéseinket, kívánságainkat. Legyenek ezek alaptanulmányok vagy kapcsolatok által megtapasztalt ismeretek. Esetleg ismeretek hiányából származó hiedelmek, környezetünkből származó illúziók, túlzott elvárások, kötelező eredmények. Gondolkodjunk kicsit másként, hagyjuk el a sztereotip (általános, kopott, készen kapott), sablonos, észjárást és lazítsunk a mentális technikán. A türelmetlenség diktálta nyihogásból (sopánkodásból) váltsuk logikus, kézen fekvő lépésekre. Olyan… magától é