„- könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, Messze virítanak. Lenge szirmaikat rázva vérpirosan, Tőlük piros a táj! - “Ime, itt van a nyár!” ∞ Váci Mihály ∞ A piros pipacs mára már elfeledett ehető virág. Íze jóformán nincs, gyógyhatását tekintve enyhe nyugtató, ráadásul van nála sokkal jobb hatású (citromfű, orbáncfű, komló) Gondolom… most felmerül benned a kérdés, miért is gyűjtöm a szirmokat? Nos, a színe végett. Díszítő elemként alkalmazom teakeverékek szépítésére, legyen az köhögés elleni vagy élvezeti teakeverék. Tüzes színe szárítás során sötét bíborlilás árnyalatúvá válik, ezzel színezve a teát. Mély kosárba gyűjtsd, csak a virágait, mert az oly pihe könnyű szirmokat, már egy lágy szellő is visszaadja a rétnek. Szárítása egy rétegben történjen, finoman elterítve és békén hagyva. Megszáradva nem lesz csörgős, inkább lehelet finom selyemre emlékeztet. Szóval, ha megszárad, jól záródó üvegbe, vagy papírzacskóban tárold. Szeretettel! Megyebiró Joli
Asztrozófia & Gyógynövények