A felsercenő gyufa lángja, ami meggyújtja a gyertyát. Az a boldogság, mikor a reszkető kutyát beengeded a kályha melegéhez. Az a törekvés, amivel a pók mindeközben ösztönösen szövi hálóját a sarokban (pedig két nappal előtte nagytakarítottál). Hadd szője, Karácsony van.
Az a Fény, ami beszűrődik a szürke ködbe. Az őszinte ölelés, az a szó, ami könnyet csal a szemedbe.
A kamasztól érkező cinkos pillantás, ami szavak nélküli megértésre számít.
Itt és most. Az a Mennyország, amiben élsz, s amit megteremtesz Magadnak.
És az Ünnep…
Az az Ünnep, mikor elégedettség tölt el azzal, amit teszel. Mikor megcsinálod, és a terveid megvalósulnak.
Az az Ünnep, mikor a korábban elképzelhetetlent megfejlődöd. Megváltás és beavatás egyszerre.
Az az Ünnep, mikor örülünk annak, ami van. Szeretjük, úgy ahogy van. Mert egyáltalán van… létezik.
Azt Ünnepeld, ami van!
Kívánok Ünnepet!
Kívánom a kötelezettség felszabadulását…
a hagyományok frissülését…
az új túlélés és kiút szabadságát, jogosultságát.
Minden barátomnak, ismerősömnek és minden kedves kliensemnek.
Szeretettel! Megyebiró Joli ∞
Megjegyzések
Megjegyzés küldése