Ugrás a fő tartalomra

Helló Február!


"Mindaddig, míg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed és te sorsnak fogod hívni."
Carl Gustav Jung
Egyszer volt, hol nem volt, talán még abban az időben, mikor az emberek értették az állatok nyelvét, az elmúlt idő vállán, elszállt idő tetején. Szóval, volt egyszer egy nagy magaslat s azon egy sas fészek. A story azon a napon kezdődött, mikor fergeteges vihar közepette egy sas tojás kigurult „bölcsőjéből” a magaslat alatti völgybe, ott is egy farm udvarába. Meglátta azt egy tojásain kotló tyúk. Septiben görgette maga alá, azt vélve, fészkelődés közben kigördült alóla. Telt múlt az idő, a tojáslakók napvilágot láttak, csipegettek, kapirgáltak, éltek, ahogy egymástól és a tyúkanyótól látták. Szabadon, ám kerítésen belül, a csibék között sas fióka lévén, ám csirkeként nevelkedve. Egyszer, amint hősük az eget kémleli, meglát egy sast az ég kékjében szárnyalni.
- Részeg hangulat, aranyló káprázat, csillámporos lebegés.
- Mi ez az égen kószáló árnyék?
Gondolkodik el a gyerek sas, majd megszólal:
- Én is szeretnék repülni! Igaz, anyám azt tanítja, nem tudok és nem is tudhatok repülni, és a kerítés határát, át nem léphetem.
Meghallja ezt a magasban süvítő sas és azt feleli:
- Ha mégannyira is meglepő, te repülhetsz, de meg kell próbálnod. Párszor nem sikerül, földre
huppansz, ez normális. Legelőször viszont a szándéknak kell meglennie, hogy megpróbálod.
Meghallja ezt az „égi” párbeszédet a tyúkanyó a csibe testvérek és a haverok az udvarból. Egybehangzóan állítják, hogy a tyúkok nem tudnak repülni. Szóval jobban teszi a kis csibe (sas fióka), ha nyugton marad a seggén, a baromfiudvaron. Éljen úgy, mint egy átlagos csirke majd tyúk és ne ácsingózzon az égen szárnyaló sasok közé. A csirkeként kikelt sas fiókát környezete határozottan meggyőzte hovatartozását illetően, amit neveltetése is nyomatékosított. Egész életét ebben a tudatban élte le.
Tanulság, okulás:
„Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz.”
Mark Twain
Próbáljunk ki más utat, haladjunk előre, még akkor is, ha kockázatosnak látszik. A spontán út vagy elvmódosítás szellemi lendületet ad, és megnöveli annak az esélyét, hogy nagyot léphessünk előre. Legyünk kicsit Bolondok és bontsuk le saját határaink szögesdrótját.
Helló Február!

Megjegyzések