Ugrás a fő tartalomra

Helló November!


Lassan az év vége felé közeledve, elevenítsük fel az év elején felvázolt alaphangot, ami a  2018-as év feladatait és tennivalóit tekintve a törekvéseink vezérvonalát mutatta. Nevezetesen, hogy a Vénusz évében (a Kínai asztrológia szerint; a Föld Kutya évében), minőségi megújulás, kiemelkedés, egyedivé válás, stabil önmegvalósítás, amire koncentrálnunk kellett. Lelassítva, befelé fordulva, elgondolkodva, önként vállalva, szabad akarattal. Emberi kapcsolatainkon keresztül, megtörve a rutint, a bennünk lakozó tehetség, kreativitás felszínre hozása, felvállalása során. Az-az felelősséget vállalva Önállóan, egyedül, saját erőnkből, nem másokra várva… megcsináljuk önmagunkat.
Így őszre már mindenkinek tele lett a puttonya, lassan a hócipője is, a lelki és szellemi tipródással. Lógunk kicsit (nagyon) a levegőben.  Drámázás, bosszúállás édes keveset segít. A befelé fordulás, és saját igazságunkkal való törődés most a feladat (egyéniségünk, dolgaink, kihívásaink, lehetőségeink, saját önvalónk megemésztése, stílusváltásunk). Belső átrendeződés, belső transzformáció. Itt már nem a környezetünk, (testvér, rokonság, bárki) túlszárnyalása a lényeg. Hanem önmagunk legyőzése új önmagunkért. Eddig fizikailag számoltuk fel a régi, nem működő rendszert, (kapcsolatokat, pénzügyi megoldásokat, befektetéseket, szokásokat, partnereket, tartalmakat) most lelkileg is végleg sírba engedjük.
„Bár a fa olyan magasra nő, a lehulló levelek visszatérnek a gyökérhez.” Maláj közmondás.
Két féle probléma létezik: megoldható (rajtad múlik) és a megoldhatatlan (tőled független, nem rajtad múlik). A megoldhatónak állj neki, kezdj hozzá, oldd meg! Átalakulással, tágulással, határaink (korlátaink) feloldásával. A megoldhatatlant elfelejteni, eltemetni, feláldozni, megbocsájtani, elengedni. Itt és most, november során. Belül… mélyen… magadban… határátlépéssel, mély bölcsességgel, empatikusan, alázattal. Elsősorban lelkileg és szellemileg. S ne feledd, a jövő oltárán hozott novemberi áldozat, busásan meg fog térülni.
Igaz, hogy a hónap folyamán nagy határátlépések kezdődnek, DE ezzel még nem a célunkat értük el, ez csak egy állomás, mérföldkő az úton. Azzal, hogy felnyílik a sorompó, még nem jelenti azt, hogy OTT vagyunk. A hirtelen érkező „zöld lámpa” ugrásszerű optimizmust, egyfajta „sínen vagyunk” érzést, megerősítést, önbizalmat, hitet ad az út folytatásához.
Helló November!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az Ősz margójára

Mától… az ősz folyamán…….. nincs hiszti, nincs depi, nincs zárdába vonulás!!! Nagy levegőt veszünk, majd ügyesen kifújjuk… egyszer, kétszer és háromszor. Szükség szerint, fejjel megyünk a falnak, majd lepattanunk vagy Házisárkány üzemmód előfordulhat… Igaz… ez nem okos, viszont buta… de legalább őszinte, ösztönös módja a gőz kiengedésének.  Majd rázzuk meg magunkat, felejtsük el a történteket… s… áramoljunk tovább, mert ha visszapillantó tükörből nézed a jövőt, akkor a gödörben maradsz. Arról nem is beszélve, hogy lelki sebeidből elvérzel. Sebeid fájdalmából adódó potenciál (teljesítő képesség, erő), kiválóan alkalmas a helyzeted jobbá tételére. “ Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.” (Helen Keller) Lehet, hogy kirúgtak egy kapcsolatból, munkahelyről, csalódtál egy barátban vagy végérvényesen elpattant egy húr (fájdalom, lelki seb). Az igazság… mindig nézőpont kérd...