Nagy utazás - ON

„Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte.
Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Akkor örömöt okoz… ”
Michael Ende
Egy régi (új) nehéz csomag, teher, akadály, beismerés, vagy vallomás mutatkozott meg, és került átélésre. Úgy érzed, most már vágod a storyt.  Aztán ráeszmélsz: - hinnye a rézfánfütyülőjét! Nem túl bonyolult ez, de nem is olyan egyszerű.
Kell hozzá okulás.
Laza kilépés az önsajnálatból.
Szövetséges erők észlelése.  
Tiszta lelkiismeret, és a kapkodás nélküli rétegenként, szakaszonként lépkedés.
Valamit kihozott belőled a múlt esztendő, és lassan be kell bizonyítanod, hogy hajlandó vagy érte áldozatot hozni. Lépni egy olyan cél felé, amit elérve… azzá válhatsz, amivé válni szeretnél. Nyíltan, őszintén és szenvedélyesen. Játszmák nélkül!!!
Szeretettel! Megyebiró Joli ∞ 

Kép: Tüttő József – Nagy utazás