Az első július 24. - én volt, a második ma, augusztus 22.- én világítja be az éjszakai égboltot.
Érdemes összegezni, szintetizálni ezt az időszakot.
Kívül és belül egyaránt érzékelhető volt:
- támogatás és korlátozás,
- kényszerítettség és határhelyzetek,
- meglepetések és nevetséges vagy elszomorító szituációk,
- provokatív körülmények,
melyek megfelelő irányba fordították a figyelmünket. Befelé.
A csend azért kellett, hogy a külső zajszennyezettségtől (hírek, média, bulvár sajtó) halljuk a belső hangot.
Július utolsó hetében az volt a cél, hogy hallgass a belső hangodra. Rögzítsd a tudatodban (fogd fel), hogy természeted, személyiséged átalakul, átminősül.
A régit felülírja az új.
A fejlődés abból áll, hogy elérsz valamit, majd tovább fejlődsz. Csinálsz valamit és tapasztalatokkal gazdagodva, egyre jobban és gyakorlottabban csinálod. Gondolkodsz valahogy az eddigi ismereteid alapján, majd új ismeretek (információk, tapasztalatok, tanulmányok) megszerzése során átalakul a gondolkodásod. Vágysz valamire és az értékrended fejlődésével a vágy mennyiségiből… minőségivé alakul. A „mindent is” helyett, annak hálát adni és örülni, ami van.
Az Oroszlán Újhold (augusztus 8.) egy nagyon alapvető kérdést és dilemmát fogalmazott meg. Alap (világ) szemléletre „világít” rá, Istent vagy a bennünk élő Istenre vonatkozóan. Ha úgy tetszik, a Teremtőre (Alkotóra) vagy a Saját Teremtő (Alkotó) Erőnkre vonatkoztatva.
Egy új „Mi” élményt megélve. Egyfajta belső újjászületés, saját, valódi, belső hangra figyelve. Önmagunk létjogosultságának felvállalása. Hinni, tudni, hogy létezik benned érték, erőforrás, ami felszínre kívánkozik.
Csendben, átéléssel, odaadással, megadással, elégedett elégedettséggel.
A második Vízöntő Telihold (augusztus 22.) idején hatalmas felismerések születhetnek, villanhatnak be azt tekintve, mit gondolunk:
- sikernek,
- lehetőségnek,
- boldogságnak,
- gyógyulásnak,
- győzelemnek,
- eredménynek.
Az eredmény egyfajta összegzés, egyenleg megmutatkozása, ami lehet kellemes és (vagy) kellemetlen is.
A régit felülírja az új…
Hívás van. Út van.
Átmenet van.
Lesz, ami feloldódik.
Lesz, ami megmarad.
Lesz, ami átalakul.
Lesz, amit elengedsz. Lesz, ami eltűnik.
Lesz, amit most aratsz.
Hibákat javítunk, erényeket továbbviszünk. Megbocsájtunk, és újra tanulunk, megnyílni, védekezni, szeretni.
Cél, hogy javulást, frissítést találjunk, és a javíthatatlanból kihozzuk az „elég” jót.
Jó esetben (rá)látásunk is tisztult… lekerült a rózsaszín szemüveg, felszállt a rózsaszín köd.
Talán átláthatóbb, mi volt a leckéje, vizsgája, próbafeladata az elmúlt esztendőnek.
Talán, áttekinthetőbb milyen szemléletet, filozófiát, elveket kell a gyakorlatba, hétköznapokba átültetni, hogy a régit felülírja az új…
Szeretettel! Megyebiró Joli ∞
Megjegyzések
Megjegyzés küldése