A lényeg

„… az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a mélyebb értelmet, amely az élet folytatását megkönnyíti, ha az élet több akar lenni, mint belenyugvás és fájdalmas visszatekintés.”
C. G. Jung
Többen kérdeztétek, mivel nyugtatom magam, honnan szerzek erőt?
Nos… az egyszerű, eleve adott dolgokban keresem az örömöt.
Az egészségemnek örülök, a fedélnek a fejem felett. A víznek, ami jön, ha kinyitom a csapot. 
A természet csodájának.  Nappal a Nap fényének, éjszaka a sötét csendjének. A gyermekeim veszekedéseknek, majd békülésének. 
A férjem erejének és ölelésének. 
A dagasztott kenyér kelésének, a leves illatának.  Egy festmény adta katartikus élményének. A dal ritmusának, egy jófajta bor számban szétáradó aromájának.
Erőt kapok Tőletek, hogy olvastok, kerestek, hívtok és segíthetek.
Erőt kapok barátaim, szeretteim öleléséből, mosolyából, grimaszából.
Tudatosan keresem, és ébren tartom az örömöt.  Tudatosan vágyok rá, mert ez ad biztonságot, önbizalmat, ebből nyerem az erőt. Ezzel sugározhatok biztonságot, harmóniát. Pozitív adottságokat (mert van), az adott pozitív lényeget kívánom látni, hallani, tapintani, érezni, és szagolni.  A lényeget szeretném felébreszteni, felhangolni, növeszteni, rezegtetni.
Olyan értékmegőrzés ez… alázatosan.  
Szóval, a meglévő értékeknek érdemes most részesévé válni, mert ez a kulcs a lényeg és az esszencia kinyeréséhez.
Ha egy icipicit lendített a napodon a bejegyzés, kérlek honoráld egy megosztással!
Szeretettel! Megyebiró Joli ∞ 

Kép: Pixabay