Helló Február!

A sors forgásában vannak olyan pillanatok, és történések, amiket nem értünk… olyan események, amik sem előtte sem utána nem estek meg. Ezeket észrevétlenül is hagyhatjuk. Viszont, ha megértjük, és logikusan… hova tovább zseniális paraszt ésszel felismerjük, akkor nagy dolgok történhetnek a világunkban.

Lényünk gyakorta makacsul ragaszkodik elveihez, megszokott motívumhoz, mintákhoz. Olyan - korábban megtapasztalt - formákhoz, eddig rendjén lévő gyakorlathoz, melyek már nem szolgálják soron következő lépéseinket, kívánságainkat. Legyenek ezek alaptanulmányok vagy kapcsolatok által megtapasztalt ismeretek.

Esetleg ismeretek hiányából származó hiedelmek, környezetünkből származó illúziók, túlzott elvárások, kötelező eredmények.

Gondolkodjunk kicsit másként, hagyjuk el a sztereotip (általános, kopott, készen kapott), sablonos, észjárást és lazítsunk a mentális technikán. A türelmetlenség diktálta nyihogásból (sopánkodásból) váltsuk logikus, kézen fekvő lépésekre. Olyan… magától értetődő módon.

Szóval… egy példa:

Gyermek (Őszinte, Ösztönös, játszmák nélküli).

Első osztályos.

Követelmények (összeadás, kivonás, olvasás).

Szeretne megfelelni és ezerrel gyakorol (buzog benne az energia).

Párhuzamosan vagy ezzel ellentétben (kinek, hogy tetszik), a gyermeknek fixa ideája, hogy lovagolni szeretne. Eme kívánságának hangot is ad. Mondja. Magyarul.

- Télvíz idején…??? - Üt szöget a kérdés, a szülő fejében.

Nos, akkor az összeadás és olvasás véget nem érő gyakorlása helyett anyuka úgy dönt, kiviszi a csemetét egy lovas tanyára.

A gyerek kívánsága teljesül, boldog, önfeledt. Az új közösségről, új élményekről, új barátokról nem is beszélve. A friss levegő, friss komfort, a mozgás élménye „csak” hab a tortán.

Mi van, ha egy hónapot csúszik a „nagy” fejlődés a suliban? Semmi. Sőt!

A rend az igényekhez alkalmazkodik, és az igényeket olykor rendezni kell.

Az intenzív koncentráció bizonyára segíti a céljaink elérését, viszont a makacs, túlzott összpontosítás gátolhatja a rugalmas, laza gondolkodást.

Lélekben elengedni egy kívánságot, hogy észrevegyünk a Valódi kívánságot. Elengedni egy barátot, hogy megtaláljunk egy Valódi barátot. Kilépni egy közösségből, hogy rátaláljunk a Valódi közösségre. Elengedni egy régi kapcsolatot, hogy megtaláljuk a Valódi társat. Mindezt azért, hogy személyiségünk dinamikusan fejlődhessen. Sokszor öli meg a türelmetlenség a szenvedélyt, s nem mindegy, hogy harcolunk valamiért… vagy harcolunk valami ellen.

Helló Február!

Megyebiró Joli ∞