Az öröm mélyebbre szivárog, mint a kétségbeesés.

„Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte. Így nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre. Akkor örömöt okoz. Ez fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen. Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.”
Michael Ende
Akkor jársz jó (igaz) úton, ha érzed és érzékeled, mivel bírod, amit bírnod kell.
Ha be kell csuknod egy ajtót, hogy kinyiss egy másikat.
Ha képes vagy felfogni miben és mennyit változott, fejlődött a személyiséged.
Emlékezz… és kérdezd meg magadtól…
Mi a legfontosabb valójában?
Mi a leghasznosabb számodra?
Majd hagyj időt magadnak elmélázni!
Mi tud növekedni Benned?!
Mit tudtál mostanra kinevelni, felnevelni Magadban?
Ha van képed róla, KÉP-ES vagy rá.
Éjszakai álmaink nem csak gátlásokat, akadályokat érzékeltetnek, hanem sok esetben rejtett készségeket, megerősítéseket is közvetítenek.
Üzen az álmod.

Szeretettel! Megyebiró Joli ∞