„Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt
gondolná, szörnyen hosszú; ennek sose ér a végére, gondolná. Aztán elkezdi az
ember, iparkodik. És egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz
kevesebb, ami előtte van. Még jobban nekiveselkedik, félni kezd, végül a
szuflája is elfogy, nem bírja tovább. Az utca meg még mindig ott van előtte.
Így
nem szabad csinálni. Sose szabad egyszerre az egész utcára gondolni, érted?
Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre, a
következő söprűvonásra. Aztán megint mindig csak a következőre.
Akkor
örömöt okoz.
Ez
fontos, mert akkor végzi az ember jól a dolgát. És így is kell, hogy legyen.
Egyszer csak észrevesszük, hogy lépésről lépésre végigértünk az utcán. Észre se
vettük, a szuflánk se maradt ki. Ez fontos.”
Michael
Ende
Sosem leszel az, aki voltál. Sosem lesz már érvényes, ami volt.
Új szakasz, új navigáció (irányítás, vezérlés, koordinálás, szabályozás,
befolyásolás, kormányzás). Érzékelő funkció aktiválódik.
Sokan felébredtünk és kinyílt a szemünk. Felhúztuk a redőnyt, kinyitottuk
az ablakot, az ajtót. Ráeszmélünk egy új minőségű értékre. Lassan, vontatottan,
de megnyilvánulni látszik.
Manifestáció… kifejeződés, megjelenés, kinyilatkozás, megnyilvánulás.
Egyfajta megbizonyosodás. Új belátások, új kapcsolódással… megmozdul
valami.
Szeretettel!
Megyebiró Joli ∞
Kép: Michael Cheval

Megjegyzések
Megjegyzés küldése