Helló Március!

Amennyiben maradunk a Helló Február! meséjének tanulságánál és tovább íveljük mondanivalóját márciusra, akár happy endes szemléletváltás lehet az eredménye.

A csibék közt kikelt sas fiókában, erőteljes nyomot hagyott az a káprázatos nap, mikor a szabadon szárnyaló sast látta az ég kékjében. Azóta sem felejtette el, és folyton azon morfondírozott, miért is vonzódik, e másik világ felé.

Egy napon hatalmas zivatar töltötte meg a baromfiudvar kacsaúsztatóját, melyben tisztán tükröződött a madár valódi alakja.

- Részeg hangulat, aranyló káprázat, csillámporos valóság.

Gondolkodik el a gyerek sas, majd megszólal:

- Ki ez, aki nem olyan, mint a többi csirke?

Tekintete váltakozva szemléte a kapirgáló tyúkokat és a tükörképét. Felszínre tört a felismerés, hogy külsőleg sokkal inkább hasonlatos az eget hasító sashoz, mint a futkorászó, csipegető baromfikhoz. A különbség szöget ütött a fejében, és ellentétes érzések kezdtek hullámzani benne.

A megértés, a leképzés, a tudatosítás még időbe telik. Rengeteg kérdés kavarog benne. A múlt, a viselkedésminták, az eddigi élete, gyökeres ellentétben van azzal a távoli világgal, ami mélyen… tudat alatt…, határtalanul vonzza.

Sejtette, hogy ami következik, az nemcsak reális, hanem determináló (eleve elrendelt) is lesz.

Lehull a lepel, kitisztul a múlt, kilépés az eddigiből, az igazság kiderítése, meggyőződés.  Új viszonyulás egy új értékrendhez.

Felkészülés egy új lelki valóság leképzésére és új létforma felé orientálódás.

Helló Március!