Helló December!

Az év utolsó hónapjának, első napján a tél fagyos érintése, az utolsó leveleket is leejti a fákról. Hullás közben a szikrázó napfényben alázatos, könnyed, megadó táncot lejtenek a föld érintése előtt. A természet pihenni tér. A tél kezdete új viszonyulás, új korszak (évszak) nyitánya.

A Skorpió (november) feszegette, tesztelte… transzformálta, megsemmisítette az életképtelent és éltben hagyta az életrevalót.

Az év utolsó hónapjában, még mindent be akarunk fejezni, hogy ne maradjon jövőre. Avagy, el akarjuk kezdeni, mert jövőre talán túl késő lesz. Azt fejezzük be, ami a legégetőbb és azt kezdjük el, ami a legégetőbb befejezésével teret enged egy új történet gyakorlati megvalósulásához. Azt az ajtót csukjuk be, amin a legviharosabb huzat ért, így képesek leszünk kinyitni azt az ajtót, amelyiken keresztül a legnagyobb fény szűrődik felénk.

Egyszerre engedjük el a múltat és vesszük fel a jövő fonalát. Temetjük el az elmúlt 1 év küzdelmét, levonva a tanulságokat és rajzoljuk képpé az elkövetkezendő időszak tennivalóit.

Jönnek az adventi vasárnapok, az ünnepvárás varázslatos, bekuckózós, gyertyafényes harmóniájával. Csituljunk le, és találjuk meg azt, ami igazán boldoggá tesz, a ködös napokon is lássuk meg a mindennapok minőségi értelmét: szépségét, örömét, értékét, tanítását.

Kisebb, lightos hullámvölgy lesz érezhető december első heteiben. Lehetnek kétségeink, és olyan érzésünk támadhat, hogy minden ok, de mégse (?) A hitet, a reményt és a kitartást kapjuk elő a fiókból és gyújtsuk meg velük a gyertyákat!

A hónap második két hetében kezdeti stabilitást hozó energiák érkeznek, elégedettséget, örömöt teremtve karácsonyra.

„Amikor az íjász célt téveszt, leereszti az íjat és magába tekint. Nem a célt vizsgálja, hanem önmagát. Valójában nem a célt téveszti, hanem a célhoz való eljutás módját. Nem a cél vizsgálandó, hanem az íjat tartó.”

Gilbert Anand

Helló December!