Két hete ezzel az
idézettel zártam az Szűz Újhold bejegyzését:
„egy másik világ halk
szellői susogni kezdenek.”
(James Carroll)
Mostanra ideért a
szél (néhol viharos), meghozva a Mérlegre jellemző kardinális levegő jelleget, kezdeményezve
az alkalmazkodást a nyárból az őszbe.
Az Ősz első
Teliholdja dinamikus, önálló, kezdeményező elköteleződést (kardinális döntést)
vár el tőlünk vagy hoz sorsfordító, viharos megoldást (ha akarjuk, ha nem). Félreértések,
sérelmek tisztázására nyílik lehetőségünk, de a valóság ne kapjon „szent”
színezetet.
A konfliktusok
abból adódnak, hogy próbáljuk megreformálni, megváltoztatni a Másikat, mert
(Én) ideálisnak gondoljuk… viszont az ideális (kényelmes) nem tökéletes (szent
és sérthetetlen…?). És itt jön az, hogy mit értek „szentnek”. Nincs tökéletes…
sem kapcsolat, sem semmi. Ellenben Harmonikus van… vagy lehet. Meg kell
találnod az egyensúlyt a saját igényeid, céljaid és az áldozat vállalás, szolgálat
között! Diplomatikusan, tapintatosan, egyben legyen az egy
határozott véleménynyilvánítás, melynek során higgadt párbeszéddel törekszünk a
probléma megoldására.
A mostani Telihold
tettre kész felhívása, a következő: hihetünk a csodákban, de fogjuk fel, hogy
nincsenek (realitás). A csoda ugyanis bennünk megy vagy ment végbe. Önálló,
egyedi személyiségünk, amit évek óta csiszol a sors, mostanra konszolidálódik
(megerősödik, megszilárdul). Nem mindegy… hogy
engedjük elhervadni a dolgokat és fölé emelkedve feláldozzuk (mert kivirágozta
magát), vagy mártírként áldozatul esünk.
A régit mindig fáj
elengedni… és talán még soha sem fájt ennyire. Át kell látnunk, hogy egy törött
lábú paripa nem fog minket továbbvinni az úton. És bármilyen kínos a szitu… az
Én felelőssége nem zárható ki. Miért is? Nos… az is lehet, hogy a rózsaszín köd
miatt, egy hétköznapi pacit véltünk paripának, vagy egyenesen unikornisnak.
Megtörtént, így
történt. Vállald a felelősséget! És tudd: aminek borulnia kell az borul, aminek
változnia kell, az változik, aminek születnie kell, az megszületik.
Akinek sikerült a
nyáron lelki tipródásuk közepette megcsinálni Magukat, tudatában vannak
önvalójuknak és ennek megfelelő céljaiknak, azok mostanra magabiztosan
kommunikálnak. Nyíltan, őszintén, tisztelettel, intelligensen, meggyőződésük és
szándékaik, bájos és alázatos egyensúlyával.
Akkor és ott, itt és most, azzal… akivel kell. Ennek megfelelően Másoktól szép, kedves, harmonikus,
tiszta, tükörképet kapnak.
„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
Babits Mihály
És… az érem másik
oldala.
A bizonytalanság,
korlátok, és saját, valódi igényeiket háttérbe szorítók, szappanoperás
játszmákat játszók, továbbá… akiknek nehézséget jelent az őszinte, intelligens
konfrontáció… nos, azoknak a Kos Telihold mogorva, nehezen viselhető tükröt fog
állítani. És a lejárt lemez unalmas taktusaitól hidegrázást kapnak.
„… valamiféle
köszönőviszonynak mégiscsak lennie kell a vágyaink és a valóság között! Mert ha
ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor bérletet váltottunk a biztosan bekövetkező
csalódások vonatára.”
Náray Tamás
Képek: Michael Cheval, Pinterest
Megjegyzések
Megjegyzés küldése